Múlt – jelen - jövő

 

Könyvtárunk története:

 

A Csepeli Munkásotthon és a Csepel Vas- és Fémművek könyvtári hálózatának szálai az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza. Az öntudatos munkások idejében felismerték a könyv, az olvasás fontosságát a munkáskönyvtár jelentőségét. Ennek érdekében arra törekedtek, hogy önálló helyiséggel rendelkező könyvtárat s a lehetőségekhez képest megfelelő könyvállományt biztosítsanak.

A Csepeli Általános Munkáskönyvtár 1915-ben nyílt meg a Pickerman-féle „Szürke ló” vendéglőben mintegy 80-100 kötet könyvvel. A József utcai munkásotthon felépülte után 1919-ben a könyvtár is odaköltözött. A csepeli vasasok 1919 elején tartott közgyűlése 2000 koronát szavazott meg a munkáskönyvtár bővítésére, s e célra igénybe vették a munkásjóléti alap egy részét is.

1921 után a munkásotthonban, a szakmai szervezetek mellett, külön vasas, építő, földmunkás, fás és később ifjúmunkás könyvtár létesült. Egyesítésükre csak 1938-ban került sor, melynek hatására jelentősen fellendült a könyvtár fogalma. Az egyesített könyvtárba a vasasok 1100, a fások 68, az építők 120, a földmunkások 34-40 könyvet vittek be. A legértékesebb, legtartalmasabb állománnyal az ifjúmunkások járultak hozzá a könyvtár gyarapításához.

A könyvtár a 40-es évek elejére Csepel-sziget legjelentősebb gyűjteménye lett.

A II. világháború éveiben is kölcsönözték a könyveket rendkívül nehéz körülmények között. 1944. március 19., az ország német megszállása után a Nemzeti Munkaközpont elfoglalta a munkásotthont, megszűnt a könyvtári tevékenység is. A könyvtárosok és  a szervezett munkások próbálták menteni szellemi kincseiket. Egy részét hazavitték megőrzésre, más részét a munkásotthon színháztermének padlásán rejtették el.

A felszabadulás után a könyvtár maradványaira a Várban, és a Margitszigeten bukkantak rá a csepeliek, mintegy 600 kötet könyvet ifjú Oláh gyula és Osztl Antal szállított az otthonba. A munkások is visszavitték a megőrzésre elvitt könyveket. Így, mintegy 1500 kötetnyi könyvállománnyal kezdte meg új életét 1945. szeptemberében a nagy múltú könyvtár.

Az első leltározáskor, 1946-ban már 2300 darab, 1947 elején  2900 darab, 1947 végére 3500 kötet volt a munkáskönyvtár állománya.

1968. novemberében az újjáépült Munkásotthon átadásakor a könyvtár az Árpád utcába költözött. Az immár központi szerepet betöltő könyvtár sokfajta szolgáltatásával, az olvasóterem tanulást, lemezhallgatást, szabadpolcos válogatást biztosító lehetőségeivel korszerű, vonzó könyvtárat avattak fel, mely hazánk egyik legnagyobb üzemi, szakszervezeti könyvtárhálózatának központja lett. Ebben az időszakban a munkásotthon központi könyvtárán kívül területi jelleggel működött a II. Rákóczi út 89. szám alatti fiókkönyvtár is, és mellettük ekkor 36 üzemi, letéti könyvtár tartozott a hálózathoz, mintegy 120 ezres kötetes könyvállománnyal.

            1974-1975-ben már 11.600 olvasója volt a hálózatunknak. Rendezvények és jelentős kiállítások tették élővé a könyvtárat. Megszervezték a „Lapról-lapra „ programjait, az „Írók, költők, kritikusok fórumát”, bemutatták az „Arcképek” keretében Zsurzs Évát, Szepesi Györgyöt, avar Istvánt. Sok embert vonzottak a „Névadónkra emlékezünk2 vagy a „Bepillantás a zene világába3 sorozatok.

            A könyvtár 1977-ben elnyerte a „Kiváló Közművelődési Könyvtár” címet. A Magyar rádió Ady műveltségi vetélkedőjének középdöntőjében harmadik helyezést értek el.

            1978 januárjában új színfoltot jelentett a gyermekkönyvtár megnyitása önálló helyiségben. Még ugyanabban az évben a könyvtár létrehozta a komolyzenei klubot, melynek évente 16 zenetörténeti előadása, hanglemez bemutatója volt. Kocsis Zoltán, Lux Erika, Schiff András, fellegi Ádám, Lehotka Gábor, a Camerata Hungarica, az Ars Renata, a Mozart Trio volt többek között vendége e rangos programsorozatnak.

 

 

 

            A könyvtár tevékenységének alapvető fontos része az állománygyarapítás. A könyvbeszerzési keretet évről évre oly mértékben sikerült emelni, hogy az egyre növekvő könyvtárak ellenére megfelelő minőségű és mennyiségű könyvet tudtak vásárolni. A magyar nyelvű könyveken kívül angol, német, francia és orosz nyelvű műveket is beszereztek, mindenekelőtt a munkásotthonban folyó nyelvtanfolyamok hallgatói számára.

            1979-ben a könyvtári hálózat apparátusában 18 főfoglalkozású könyvtáros, 2 könyvkötő és 3 adminisztrátor dolgozott.

            1980-85 között már elindult Csepel életében az a folyamat, amely kihatott a kulturális élet egészére, a könyvtárak tevékenységére is.

            A gazdaság helyzetének fokozatos romlása különösen érződött a könyvtárak munkájában. A 80-as évek második felében az olvasói létszám folyamatosan csökkent. Ebben szerepet játszott az a tény, hogy nagymértékben fogyatkozott a gyári dolgozók létszáma. Jól mutatja ezt a folyamatot az 1980-tól 1985-ig terjedő időszak statisztikája.  Miközben a könyvtári állomány az 1980. évi 187.000 kötetről 1985-ig 207.000-re nőtt, a beiratkozott olvasók száma 9800-ról 7000-re csökkent. Fogyott a könyvtárlátogatók száma is 59.000-ről 50.00021, a 18 könyvtáros létszáma 12 főre csökkent.

            Ezekben a nehezebbé vált esztendőkben is áldozatos munkát végeztek a munkásotthon könyvtárosai. A jelentős évfordulókhoz kapcsolódó ajánlójegyzékekkel, vetélkedők összeállításával, fotóbibliográfiával, irodalmi rejtvényekkel törekedtek a könyv és az olvasás megszerettetésére, az iskolákkal és más könyvtárakkal közösen szervezték az Ünnepi Könyvheteket, a Költészet Napja, a Gyermekkönyvhét rendezvényeit.

            1984-ben, a könyvtár életében először sikeres olvasótábort szervezett a gyermekek részére. Ez a kezdeményezés attól kezdve hagyománnyá vált. Gazdag közművelődési programokkal, kirándulásokkal, kézműves foglalkozásokkal tartotta ébren a könyvtár az érdeklődést a táborok iránt.

            Az 1980-as évek második felében folytatódott az üzemi letéti könyvtárak felszámolása, és 1987 végén megszűnt a 43 ezer kötetes Rákóczi út 89. szám alatti fiókkönyvtár is. A könyvtárak felszámolásakor az értékes szak-és szépirodalmat sikerült átmenteni, a duplumokat, felesleges példányokat pedig értékesítették antikváriumoknak, oktatási intézményeknek, olvasóknak és börtönkönyvtáraknak is. Több ezer kötetet ajándékoztak szociális intézményeknek, határon túli magyar könyvtáraknak.

            A rendszerváltozás után, amikor több szakszervezeti művelődési intézmény és könyvtár bezárt az országban, a munkásotthon és elidegeníthetetlen részeként a könyvtár alapítványi keretben folytatta működését.

            Legfontosabbnak azt tartották, hogy a könyvtár működőképes maradjon. A korábbi években külön helyiségekben működő fonótékát és a gyermekkönyvtárat közös kölcsönző térbe helyezték el, és kényszerűségből növelték a felnőtt könyvtár tagsági és késedelmi díját. A duplum kötetek értékesítéséből származó bevételekkel, kedvezményes könyvvásárlási lehetőségekkel, eredményes pályázatokkal (Csepel Önkormányzat, Budapest Bank Rt., Nemzeti Kulturális Alap, soros Alapítvány) sikerült növelni a közbeszerzési forrásokat.

            A könyvtár 1997. évi kulturális szaktörvény (CXL. Törvény) alapján az elsők között került fel a Nyilvános Könyvtárak Jegyzékére.

            A könyvtár tevékenységének szélesítése érdekében „Együttműködési megállapodás”-t kötött a Kék Ökosuli Oktatóközponttal.

            2000-ben „Együttműködési megállapodás”- t kötöttek az Adu Oktatási Központtal, melynek keretében 2001 márciusában 3 számítógépet helyeztek el a könyvtárban, ezáltal megindulhatott az Internet-szolgáltatás. Még ez évben további 6 számítógépet nyertek a MEH Informatikai Kormánybizottsága által meghirdetett Széchenyi Terv keretében. Mindezek által lehetővé vált az Internet-szolgáltatás bővítése és a könyvállomány számítógépes adatbázisának (SZIRÉN-21) mielőbbi elkészítése.

 

Budapest, 2003. augusztus 29.                                                         Dóra Béláné

                                                                                                          könyvtárvezető